Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szerelmes hólapát

2008.07.03

 

Kép

A szerelmes

hólapát

 

 

Egy nagy családi házban,

Hátul egy sötét garázsban,

Élt egy nagy szürke hólapát,

Ki várva várta nagy napját.

Mikor hideg szelek fújtak,

A levelek lehullottak,

Tudta ő, hogy nemsokára

Szerelmét ismét láthatja.

Hisz ennek a hólapátnak

A szemei megakadtak

A szomszéd házának

És annak garázsának

Legszebb szerszámán,

Tündérszép hólapátján.

Tavaly csak nézegette,

Munka közben figyelgette,

De a hosszú nyár alatt

Tett egy fogadalmat.

Ha eljön végre a tél,

Lesz kemény fagy és jég,

Reméli a sok-sok havat,

Mely beteríti az utat,

Megkéri a lapát kezét,

Legyen végre feleség.

Ahogy így gondolkodott,

A garázs ajtó becsapódott,

Jött a nagy háznak ura,

A hólapátot odébb rakta,

Jól be a sötét sarokba.

Lerakott egy nagy csomagot,

Kicsomagolta a pakkot,

Egy fehér műanyag valami

Kandikált a papírból ki.

Volt neki hosszú nyele,

Megdobbant a lapát szíve,

Mikor meglátta az új lapátot,

Mely hoz reá szörnyű sorsot.

Szomorú lett a hólapátunk,

Most mi lészen, nem tudhatjuk,

Hogy fog ő most találkozni,

Szerelmét meghódítani?

Teltek-múltak a napok,

Keményebbek lettek a fagyok, 

Végre aztán az egyik este,

Sűrű, sötét, vastag felhőből,

A várost fehérség lepte be.

Nyílt csendben a garázsajtó,

Betoppant a hókotró,

Kiválasztja az újabbat,

Jobban tolja majd a havat.

Hólapátunk a sarokban,

Fejét búsan lógatta,

Nem volt azonban ideje

Lelkét a bánatnak átadni,

Hisz nyílt az ajtó megint.

Egy hólapát repült itt át,

Nem értette az okát.

Hólapátunk felnézett,

A szeme elkerekedett,

Csak azt vette rögtön észre,

Lapát a nyelét eleresztette.

Dühös volt a gazda nagyon,

Körbe nézett, sürgött-forgott,

Kereste a régi hólapátot.

Megtalálta, megfogta, kivitte,

Édes szavakkal illette.

Miket már ő nem hallott,

Távolban egy lapátot látott.

Ő volt, igen, a szerelme,

Életének az értelme,

Tolták-tolták a sok havat,

A gazdik is elfáradtak.

Míg a két gazda beszélgetett,

Hólapátunk nagy erőt vett,

Oda araszolt szerelméhez,

Hogy a kezét megkérje.

A lány-lapát szíve dobbant,

Igent mondott azon nyomban.

Ekkor a két gazdi rájuk nézett,

Valamit egyáltalán nem értett,

Mintha mozogni látták volna

A két lapátot a nagy hóban.

Ám ráfogták a két felesre,

Oka az ő képzetükre,

Így ment ez tavaszig,

A nagy hóolvadásig.

Ekkor a gazdik úgy döntöttek,

A hólapátok egybe kelnek,

A garázsban együtt élnek,

Napjaik is jobban telnek,

Egyszer majd megöregszenek.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Laptulajdonos

(Tante Lisa, 2009.12.17 16:25)

Kedves Tünde!

Értem már!
:)
További szép ünnepeket kívánok!

Kiki

ttunde59@gmail.com

(Török Tünde, 2009.12.17 14:58)

Kedves Kiki....lásd alulról a második üzit:))Ü:T

Laptulajdonos

(Tante Lisa, 2009.12.17 06:24)

Kedves Tünde!

Valahogy nem értem az üzenetedet, de örültem, hogy itt jártál és olvastad ezt az írásomat.

Üdv: Kiki

ttunde59@gmail.com

(Török Tünde, 2009.12.16 20:02)

..és most újra azt mondom, mint valamikor év elején...annyi helyesbítéssel, hogy este fél 6 tájt vágytam más partnerre:))

Laptulajdonos

(Tante Lisa, 2009.01.17 15:23)

Kedves nc!
Örültem, hogy tetszett Neked!
:)

Laptulajdonos

(Tante Lisa, 2009.01.17 15:22)

KEdves Tünde!
Örültem, hogy tetszett, majd legközelebb, remélem, hogy egy jobb partnerrel szolgálhatok!

n.c

(Koponya, 2009.01.16 14:04)

Sziasztok, tényleg szép... :)

ttunde59@gmail.com

(Tünde, 2009.01.16 06:53)

A szerzőnek gratula, de megjegyzem kellemesebbb partnert mégis el tudtam volna képzelni ma reggel fél 6 tájt:))

Laptulajdonos

(Tante Lisa, 2008.07.03 10:31)

Remélem, tetszik, drága barátom.