Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A patkány sajtja

2008.04.12

 Kép

 

A patkány sajtja

 

 

Egyszer volt egy uraság,

Egy nagy fekete patkány.

Uralkodott kevélyen,

Dühösen és mérgesen.

Volt egy kincse rejtélyes,

Kerek sajt, mély fekete.

Minden ember és állat

A csodájára járt nála.

Örült neki igazán,

S kiadta parancsban lám:

Kötelező volt azt nézni,

Megcsodálni, megbámulni,

Mert a király így akarta,

A fekete patkány maga.

Minden évnek egy napján

Udvarában volt vigasság,

Hálát mondanak királyuknak,

No meg a nagy fekete sajtnak.

Hoztak sok-sok ajándékot,

Dicsérték az urat nagyon,

De egyetlen szó sem volt

A szájukból, mely igaz vagyon.

Nagyra hízott a teste-lelke,

A hamis szavakat fülelte.

Elhitte, hogy nagy király,

S a népe meg oly silány.

Egyszer aztán híre jött,

Hogy egy rab elszökött.

Ő volt a legnagyobb gaz,

Országában legvadabb.

Azt is tudta ám a nép,

A sajtra feni fogát épp.

Ekkor patkány, a király,

Körbe vette önmagát,

Katonával és fegyverrel

Megvédi fekete aranyát.

Vigasságnak vége lett,

Mindenki haza mehetett.

Bezárkózott a király,

Vitte magával a sajtját.

Betakarta, elrejtette,

Ablakokat jól megnézte,

Őrizte a nagy kincsét,

Életét és szeme fényét.

Eljött a tizenkettő,

Az óra nagyot ütött,

Itt volt már a sötét éjfél,

Patkány-király nagyon félt,

Azonban az álom-manó

Őt mélyen elaltatta.

Szuszogott az ágyában,

Két nagy kéz betakarta,

Elkobozta a kulcsát,

Mely őrizte aranyát.

Kinyitott egy ládikót,

Kivette a nagy sajtot,

Megszagolta, megnézte,

Majd rögtön visszatette.

Eltűnt gyorsan, ahogy jött,

Az ablakon kiszökött.

Nem hallotta őt senki.

A fény kezdett kialudni.

Minden sötétbe borult.

Eltűnt a csodás palota,

Nem volt itt más csak

Egy sötét csatorna

Patkány-király fekszik lent,

A nagy sajtja előtte,

De nem mozdul, nem néz fel,

Örök álomra hajtotta fejét.

„Mondtam neki, ne tegye,

A fekete sajtot, ne egye!”

„Nem hitt neked sohasem,

Életének így hamar vége lett.”

„Látod, figyelj a másikra,

Mert nem tudhatod soha,

Mikor lesz sorsod rosszabb,

Melyet megváltoztatni már

Többé nem áll módodban!”

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Laptulajdonos

(Tante Lisa, 2008.05.22 19:14)

Köszönöm szavaidat!
Pedig, ha tudnád, hogy ez az egyik legkeményebb tanítványom miatt íródott, hisz, mikor megérkezett az osztályába, s pont túl voltunk a bemutatkozáson, épp az egyik mesémmel indítottam az órámat, egyszerűen csak ennyit kérdezett: "Ez tud írni?" mármint én, mert rám mutatott, s tovább folytatta: "Ha ír egy patkányról és egy sajtról mesét, akkor elhiszem, hogy tud maga írni." Megtettem, valahogy vissza is fogta magát egy időre.
Ennyi a történet.

tgabor55@freemail.hu

(Török Gábor, 2008.05.22 17:23)

A vers szép.
A művész az,aki szépségen kívül, mást is tud nyújtani.
Egy kis vers, sok tanulsággal!