Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kutya, a macska és a paci

2008.04.04

 

Kép

 

 

 

 

A kutya, a macska és a paci

 

Egyszer volt, hol nem volt,

Talán igaz sem volt,

Élt egy sötét barlangban

Három állat nagy haragban.

Állandóan veszekedtek,

Ki is lettek ide űzve.

Megunták az emberek,

Ez így tovább nem mehet.

Ott maradnak ők hárman,

Amíg ki nem békülnek.

Duzzogtak és morogtak,

Nagyon felháborodtak.

Még hogy itt, a világ végén,

Találják meg ők a békét?!

Teltek-múltak a napok,

A gazdik véleménye nem változott.

Nem gondolták komolyan,

Hogy visszatérnek valaha.

Hiányzott a kis falujuk,

A kis házuk, meg a gazdijuk.

Vágytak vissza igazán,

De nem változtak meg ám.

Az emberek sem értették,

Ez a harag ugyan, miért?

Össze kéne békíteni,

S újból barátságban élni.

Ám a három régi barát,

Kik ellenségek lettek már,

Ültek makacsul és konokul

A sötét barlangban alul.

Történt egyszer azután

A nagy barlang előtt,

Egy hatalmas kő zárta el

Annak egyetlen kijáratát.

Bent rekedtek mind a négyen,

Meg is ijedtek ám szépen.

A kis kutya csak ugatott,

A macska meg nyávogott,

A paci meg futkosott,

A patájával toporgott.

Egyszer aztán a macska

Megszólalt a nagy kő előtt:

„Megfogadom, kutya, paci,

Ha segítetek innen kimenni,

Sosem fogok veszekedni.”

Erre a kutya csak vakkantott:

„Nem hiszek én tenéked,

Sokszor átvertél már engem.”

Ekkor a paci nyerített:

„Miért nem hiszel te őneki?

Mind a hárman akarjuk,

Vagy mindörökre itt maradjunk?”

„Nem úgy van az, kis barátom!”-

Kiáltott fel a kutya:

„Még hogy örökre, az nem lehet,

Hogy együtt öregedjünk meg!”

„De bíz’, az meglehet, nem

Hiába görgették ide azt a követ.” -

Mondta elhalkuló hangon

A négylábú kicsi paci.

„Én meg nagyon szomjas vagyok!” -

Szólt a macska nyávogósan.

„Én meg mostan arra vágyom,

Hosszú sörényem a gazdim

Alaposan megfésülje.”

„Akkor tegyünk valamit, mert

Itt fogunk a sötétben maradni!”

Tanakodtak mind a hárman,

Kobakjukat törték nagyon,

Ám még sötétebb lett bent,

S nagyon nagy hideg lett.

Álmosak voltak és fáztak,

Aztán egymás mellé bújtak,

Így aludtak el ők hárman,

Reggel újra tanakodtak.

„Szerintem, ha kibékülünk,

Ismét haza kerülünk,

Eltolják a nagy követ,

Melyet idehelyeztek.” –

Mondta ezt a kicsi paci,

Elkezdett reménykedni,

Hogyha ők kibékülnek,

Haza fognak kerülni.

Hallgatott a kutya, macska,

Válaszolni sem volt bátorsága.

„Mi lesz, ha ezt a többi állat

A falujukban megtudja,

Hogy örök haragjuk már oda?” -

Gondolta a makacs macska.

„Ne törődj velük, te, csacska!” –

Szólt hirtelen a kutya –

„Legalább azt megtudják,

Mi lészen, ha bajt okoznak!”

„Igazad van te, kis kutya,

Próbáljuk meg, mit veszítünk,

Mindörökre kibékülünk.

Gazdinkhoz visszatérünk.”

A kutya, a macska, meg a paci,

Tovább akartak tanakodni,

De a nagy kő szépen lassan,

Mely elzárta a bejáratot,

Megmozdult és újra

Láthatták fent a Napot.

Kiszabadultak mind a hárman,

Meglepődtek azon nyomban,

A hegy oldalánál három ember

Várja őket szeretettel.

Ki-ki odament gazdijához,

Megnyalogatta, körbe ugrálta,

Elindultak hazafelé,

Úrrá lett köztük a békesség.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Laptulajdonos

(Tante Lisa, 2008.05.22 19:17)

Kedves Gábor!
Erre pont nem gondoltam,mikor megírtam ezt a mesét. Ezt az egyik másodikos tanítványom kérte, de átolvasva újra, igazat kell, hogy adjak Neked.
Sorok között olvasva, van politikai tartalma is.
Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet. :)

tgabor55@freemail.hu

(Török Gábor, 2008.05.22 17:08)

Gyönyörű a vers és a mondanivalója kolosszális!
Ezt a verset elküldeném bal és jobb oldalinak nevezett politikusainknak !