A beszélő virág
Varró Cintiának
A beszélő virág
Egyszer volt egy boszorkány,
Kit szolgált három kislány.
Boszorkák akartak lenni,
Embereknek varázsolni.
Tanultak ők minden nap,
Szorgosan, mint egy pap.
Gyűjtögettek sok virágot,
Megismerték a világot.
Maya volt a tanáruk,
Legkedvesebb boszorkányuk.
A nyolcéves Kittinek,
Lillának és Nikinek
Volt egy csodás virágja,
Beszélt ő a világba.
A virág gondolt egyet,
Megvicceli a gyerekeket.
Összeveszíti Mayát,
S a gyerekek hadát.
Jól kitervelte ezt a virág,
Okozott nagy galibát.
Egyik nap Maya elutazott,
Hagyott otthon jó tanácsot.
Míg a gyerekek aludtak,
Maya a virágnak ezt mondta:
„Vigyázzál rájuk nagyon,
Szemedet majd rajtuk tartod.
Mondd el, miket mondtam,
Tartsák be a szabályokat.
Leírtam én mindent ide,
Egy kis varázs cetlire.
Ezen hívhattok engem,
Hogyha kell, üzenhettek.”
Ekkor Maya elindult,
Az ajtó is bezárult.
Elrejtette a varázs cetlit,
Az lesz, ami kedve neki,
Ugráltatja majd őket,
Nagy hatalma lesz végre.
Mikor a lányok felkeltek,
Dühösen reájuk nézett.
„Azt üzente Mayátok,
Sokat kell dolgoznotok.
Legyen ott a kezetekben
A lapát és a gereblye,
Délelőtt kint dolgoztok,
Délután már tanulhattok.”
Összenézett a három lány,
Nem értette, ez talány?
Megtettek mindent,
mit e virág mondott,
Egy hét után azonban
Mindenki csak morgott.
Elfáradtak estére,
Nem volt idő nevetésre.
Ezt is megtiltotta ő,
Ez a nagy gonosztevő.
Egyik nap jött a postás,
Üzenetet hozott ám,
Képeslap volt, melyre Maya
Kedvesen csak ezt írta.
„Üdvözöllek Benneteket,
Olvassátok a varázs cetlimet,
Mindenre választ kaptok,
Ti meg nagyon hiányoztok.”
Meglepődtek azon nyomban,
Rájöttek a furcsaságra.
A beszélő viráguk
Gonoszul velük játszott.
Fogták gyorsan a virágot,
Felrakták az asztalra,
Körbe állták, faggatták,
Kérdezték és szólították.
„Miért tetted ezt, te, virág?
Sosem bántottunk ám!”
De a virág nem felelt,
Csak a szemükbe nevetett.
Ekkor a három kislány,
Fogta a gonosz párát,
Kirakták a tornácra,
A jó hideg éjszakába.
Másnap reggel megjött Maya,
Csodálkozott is nagyon,
Miért éjszakázott a virág
Kint a hideg tornácon.
Felkeltette mind a hármat,
A virágot kezében fogta.
A beszélő virág ám,
Könnyezett folyvást,
Azt akarta elhitetni,
Hogy a lányok voltak
Vele olyan gonoszok.
Maya azonban átlátta,
Hogy a virág hazudott.
Nagyon örült ám annak,
A lányok nem árulkodtak.
A virág meg tüstént
Megkapta a büntetést.
Neki kellett megjegyezni,
Mit a lányoknak kellett
Egész nap tenni.
Megtanulta a virág,
Sosem lesz már ő galád.
A lányok sem nevették ki,
Hisz mindnyájan tudták,
Érezték, tévedhet bárki.
