KIKI MESÉI - KIKIS MAERCHEN

                                                                                                 „Anikónak”

A hős kukac

   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer öt barát, aki meg akarta szerezni a beszéd varázsgömbjét.

   Ez a varázsgömb arról volt híres, ha egy állat megérinti, akkor tud beszélgetni a többi állattal. Az állatok nagyon örültek, de egyszer egy gonosz kis Mókus ellopta, és egy makk belsejébe rejtette a gömböt. Így csak a Mókus értette meg a többi állatot.

   Ekkor megszűnt a varázslat. Ismét csak mutogattak egymásnak, hogy meg tudják érteni, mit is akar a másik. Nagyon szomorúak lettek.

   Egy nap az Oroszlán, a Tigris, a Koala, a Csiga és a Kukac felkerekedett, hogy megkeresi a varázsgömböt, és visszaadják a beszédet az állatok számára.

   Mentek-mendegéltek, míg el nem érték a nagy Makkost. Hatalmas volt ez az erdő. Azon tanakodtak, miként csalogathatják kelepcébe a gonosz kis Mókust, hogy megtudják, hogy hol rejtette el azt a makkot, amelybe a gömböt tette.

   Azonban a Mókus mindent hallott, mindent megértett, amiről csak beszélt az öt barát. Ezért úgy döntöttek, hogy mutogatnak egymásnak, külön rejtjeleket használnak.

   A Mókus igen-igen dühös lett, s mérgében lerázta a fákról a makkokat. Ezzel is nehezítette a keresésüket.

   Az öt barát nagyon elkeseredett, mert már majdnem térdig jártak, térdig álltak a makkban. Arra döntöttek, hogy egyesével vizsgálják át a terméseket.

   Teltek-múltak a napok, már eltelt harminchárom nap, de még mindig nem találták meg azt a makkot, amely magában rejti a beszédgömböt.

   A gonosz kis Mókus azonban egy óvatlan pillanatban a rengeteg makk közé ejtette a varázslatot tartalmazó makkját.

   Ismét eltelt harminchárom nap, mikor tizenhárom lyukas makkot találtak. Azon tanakodtak, miként lehetne úgy feltörni őket, hogy ne sérüljön meg a gömb.

   Az Oroszlán azt mutatta, hogy finoman, de feltöri a makkokat, de a többiek a szemük elé tették mancsukat, a Csiga meg gyorsan behúzódott a házába.

   „Nem jó ötlet.” – mutogatták a többiek.

   A Tigris fogott egy makkot, s azt mutatta, hogy gyengéden kettéharapja azokat.

   „Nem jó ötlet!” – mutogatták ismét a többiek.

   A Koala eközben elaludt, tehát nem áll elő semmilyen ötlettel sem. A Csiga azonban olyan gyenge volt, hogy csak gurítani tudta a makkokat.

   Az öt barát igen elszomorodott. Azt hitték, sose kapják vissza a beszédet.

   Ekkor a Kukac azt mutogatta el, hogy ő bebújik a lyukon és kitolja a gömböt, már hogyha megtalálta.

   Az állatok sorba rakták a makkokat, s a Kukac egymás után ki- és bebújt. Már tizenkettő makkot járt meg a Kukac, és igen-igen elfáradt. Alig maradt ereje, de a többi barát csak biztatta.

   „Még ezt az utolsót vizsgáld meg!” – kérlelték őt.

   A Kukac minden erejét összeszedte, nagy nehezen bejutott a makkba. A négy barát meg csak várt, és várt. Sok idő telt el, mikor a makk megmozdult, aztán semmi sem történt. Már azt hitték, hogy Kukacnak baja történt, de ekkor ismét megmozdult. A Csiga házával megtámasztotta a makkot.

   Egy kis idő múlva hatalmas kiáltást hallottak bentről, és a varázsgömb kirepült, épp a Koala ölébe, aki nyugodtan szunyókált tovább.

   Így kapták vissza a beszéd varázsgömbjét az állatok.

   Minden évben megünneplik a kis Kukac hősies tettét.