Mobil az órán
Mobil az órán
Csengetnek.
Minden diák elfoglalja helyét a tanteremben. Hanyagul ülnek a padjaikban. Végülis hetedikesek.
Jelentés. Az elmarad. Unottan néznek ki önmagukból. Rám.
Nyelek. Nagyot nyelek.
Ránézek a tanári asztalomra. Köhintek. Majd körbenézek. Mindenkit alaposan szemügyre veszek.
Már-már azt hiszem, hogy a hatás elmarad. Épp köhintenék megint, ekkor Réka megszólal:
- Jól van, no! De ne csak én! Mindenki rakja ki!
A mobilok kikerülnek a tanári asztalra. Lassan megtöltik annak bal sarkát.
- Mi van? Ma nem takarja be őket?
Megteszem. Szó nélkül. Fogok egy régebbi röpdolgozatot, akkurátusan betakarom „őket”.
Kezdem az órát. Lassan, de kezdenek „beállni” a törire.
- Ha megberreg a telefonom, nyugodtan vegye fel, tanárnő! Nem volt időm kivenni a vibrátort. A Gyula fog csörgetni. – Csattan fel Réka hirtelen.
- Jó! – Így a rövid válaszom.
Folytatom az órát. Még figyelnek is. Meg is lepődök. Mi történt velük? Azonban a felismert csoda nem tart sokáig. Az ominózus telefon berreg-vibrál.
Nevetés, kuncogás vonul végig az osztályon. Valaki álmosan néz körül, mintha most ébredt volna fel.
- Mondtam! – szólt Réka.
- Felveszem! – Így én.
- Csak nyugodtan!
- Munkanélküli?
- Ki? A Gyula? Dehogy! Suliban van ő is.
Meglepődök. Ki is ül az arcomra. Észre is veszik.
- Csak unatkozik.
- Min te?
Vállrángatás a válasz. Aztán hozzáteszi:
- Mondhatjuk.
- Köszönöm.
Az óra folytatódik, Lassan. Komótosan.
Lassan. Komótosan berreg-vibrál a telefon is.
Összenézünk Rékával.
A telefon berreg-vibrál.
Tovább vizsgáljuk a másik arcát. Közben adom le az anyagot.
Majdnem lemászik-leugrik az asztalról. Mármint a telefon.
Hirtelen rácsapok a mobilra. Felveszem.
-Igen! – Szólok bele határozottan.
Csend.
Igen! – Ismétlem magam.
- Réka! Réka! Te vagy?
- Nem. Réka órán van. – válaszolom.
Csend. Határozott, mély csend. Olyan tanácstalan.
Érzem is a másik határozatlanságát, hogy hogyan tovább.
- Milyen órája van? – kérdi hirtelen.
- Rolex vagy Mopeda.
- Mi van?
- Felejtsd el! Töri órája van.
- Már azt hittem, hogy német.
- Mert mi bajod a némettel?
- Tudod, az a Tante valaki…
- Lisa?
- Mi?
- Tante Lisa.
- Ismered?! – képed el a velem beszélő.
- Látásból. Mit tudsz róla?
- Regélhetnék.
- Csak tedd! Ráérünk.
- A hangja iszonyatos. Kiabálni is szokott.
- Nem mondod! – Hitetlenkedem.
- Hallottad már?
- Egy párszor volt hozzá szerencsém.
- Akkor tudod, miről beszélek.
- Talán kiről! – Így én.
- Mi van?
- Felejtsd el!
- Réka nem nagyon bírja a búráját.
- Mert?
- Mit mert? Hát, tanár! – Vágja rá hirtelen.
- Ja, s akkor már halált érdemel?
- Jaj, de durva! Nem ezt mondtam!
- Na, jó
- Csak egy kötelet!
- De rendes vagy!
- Tudom – hallatszik elégedett válasza.
- Most órán vagy? – Kérdezem.
- Naná! Valahol lennem kell!
- Ingyen meleg.
- Mi van?
- Semmi. Felejtsd el!
- Tudod adni Rékát?
- Várj! Megnézem.
- Na?!
- Épp a második töri feladatot oldja meg. Szerintem, most nagyon el van foglalva.
- Te mit csinálsz?
- Megvárom, míg elkészül, aztán ellenőrzöm.
- Mert?
Csend.
- Mert ki vagy?
- Réka töritanára.
Mély csend.
- A ....a német és a töri…..?
- Pontosan.
Csend.
Kattanás.
A vonalat bontották.
- Nos, mi a válaszunk az első ….?
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Hát ez tényleg nagyszerü írás. Gratulálok!!
Laptulajdonos
(Tante Lisa, 2008.05.05 21:17)
Kedves Lacika!
Nagyon örültem, hogy itt jártál és megtekintetted a honlapomat:) köszönöm, Tante Lisa
tudod te a címemet
(Legjobb barátod, 2008.05.15 19:15)